Gyerekkoromban a legkevésbé szeretett ünnepem a Húsvét volt, ilyenkor átkoztam, hogy lánynak születtem. Elnézést kérek a katolikus vallású olvasóktól, tudom, ez számukra fontos ünnep. Nekem viszont azt jelentette, hogy jönnek a férfi rokonok és a fiú osztálytársaim locsolkodni. Legalábbis ez volt az alibi, mert a fiúk valójában a zsebpénzüket akarták megkeresni 🙂 (az is járt a versért és locsolásért a hímes tojás mellé). A felnőttek pedig pálinkában reménykedve nyomták meg a csengőt. Kínos szituációk tömkelege… Igen, tudom, mit sír a szám, van, akit jéghideg kútvízzel öntöttek nyakon. Nekem, mint lelkes illatrajongónak lehet, jobb lett volna az a verzió…
ezek már a modernebb verziók 🙂
A legnagyobb ellenség azonban nem az ital vagy a locsolóvers volt, hanem: a KÖLNI. Biztosan hallottad már azt a felkiáltást, hogy „fúj, mi ez a borzalmas pacsuliszag?” Képzelheted, mikor 5-10 különböző, rémesnél rémesebb löttyöt lódítanak a hajadra, ruhádra néhány óra leforgása alatt. Kimosni nincs értelme, mert másnap a fiú osztálytársak még buliból locsolkodnak egyet. „Bűzlöttünk” napokig, az első alkalommal érzett büszkeség, -hogy nálam ennyi meg annyi fiú járt, milyen menő és szép vagyok-, az évek alatt elszállt.
Hogy mi is az a pacsuli, mire jó, és tényleg olyan büdös-e, erről szól a következő bejegyzésem.
